a kurva életbe már, hogy debrecenben nem képesek vetíteni a Dr. Parnassust ááááááááááááááááááááá esküszöm oda megyek tüntetni a mozi elé, viszek láncokat meg mindent. Ja és egy nagy plakátot hogy "szabadítsátok ki willyt" helyett "Dr Parnassust akarunk", az embereket, akik meg be akarnak menni, majd elijesztem *muhahahahaaa* Ajj, nem jó ezzel kezdeni a reggelt....

Jó, jó tudom. Elég rég írtam utoljára, de igazából semmi érdekes nem történt velem. Meg időm sincs túl sok. Ahogy hazaérek bedőlök az ágyba, pihenek, eszek, megpróbálom újra feltölteni az elemeimet. Aztán "tanulok", ami azt szokta takarni, hogy veszem a telefont és a fülest, maxra állítom a  hangerőt, előveszem a könyvet/füzetet, és kétszer átolvasom. De mivel a zene olyan hangos, nem tudok másra koncentrálni, és rendszerint én is elkezdem énekelni a dalokat. Másnap meg nézek nagyokat, és állítom, hogy ilyen az én füzetem nincs is... de persze kiderül, hogy van. Amúgy most, hogy így jobban belegondolok, mióta kilencedikes vagyok, mindig csak puskákat írtam. Egy hete tanultam először normálisan, amikor info-t kellett (mert a haladó csoportban akarok maradni :D)

Egyébként sikeresen lebetegedtem, anya meg erősködött, hogy jobb lenne, ha itthon maradnék. Előre megmondtam neki, hogy egész hétre kifog íratni az orvos, én meg nem unom halálra magam még egyszer. (annyi dolgom van, ilyenkor meg sosem tudok mit kezdeni magammal) Délelőtt elmentem a doktornénihez, aki a szokásost mondta - nagyon csúnya a torkom, felírt valami gyógyszert, és azt mondta egész héten itthon kell maradnom.. micsoda meglepetés. De most kivételes alkalommal, a mai nap elfoglaltam magam. Letöltöttem az Ördög Pradát visel c. filmet, amit már egy ideje megakartam nézni, elpakoltam az íróasztalon, kaját csináltam. A film sikeresen megerősítette a célomat, miszerint én a divatszakmában fogok dolgozni (legjobb lenne egy magazinnál), még akkor is, ha nem sok köze van a valósághoz. Vicces, hogy már elterveztem az egész életem, tudom mit akarok, csak azt nem, hogyan juthatok hozzá. Szóval már csak ezen kell törnöm a fejemet...

"Life is good, wild and sweet let the music play on..."

Most már komolyan mondom, hogy valaki puffantson le, mert nem birom tovább. Nem értem magamat. Az egyik pillanatban még minden jó, tök happy vagyok, miközben nézem a videót és a kommenteket, azután meg szorít belülről valami, nehezebben veszem a levegőt, végül meg azon kapom magam, hogy próbálom visszatartani a sírást. Csak ürességet érzek belül, mintha már nem is lennék itt. Borzalmas érzés, és a legrosszabb, hogy tudom, pszichés. Már rég be kellett volna íratni egy elmegyógyintézetbe, esküszöm... nem tudom mit kapok ilyenkor. Jó lenne, ha valaki elmondaná. Annyi mindent szeretnék az életben, vannak terveim, álmaim, amiket megakarok valósítani. És tudom, itt belül, hogy sikerülni fog. Az ilyen gyenge pillanataimban viszont úgy érzem, hogy senki vagyok és sohasem fog sikerülni semmi. Hogy egyszerűen nem vagyok képes semmire sem. felkavaró... Akartam ma kicsit dizájnolni az oldalt, meg jönni egy normális bejegyzéssel, a témája is meg volt, de ezt most kikellett írni magamból. Egyenlőre kicsit jobb, de még mindig üres vagyok oda bennt. ohgáád kérlek hagy legyek végre felhőtlenül boldog :/ Próbálom én, folyamatosan. De valami mindig itt motoszkál bennem.

ps: úgy szeretném, csak egyszer életemben élőben látni, ez annyira lehetetlen ? főleg, ha azt is hozzá rakom, hogy 1-2 éven belül.... ?!
(egyébként azért nem tudtam jönni, mert egész nap infot kellene tanulnom, csak már nem birom idegileg)

Na jó ezt nem ajánlom senkinek, még formázni sincs kedvem. Csak át kell rajtani siklani... ahogy nekem is

"you make me somebody, oh nobody knows me..."

Na csak sikerült visszafordíthatatlanul, megmásíthatatlanul, teljesen be Jason Mrazosodnom :D Hú de hosszú volt ezt leírni. Szóval itt lennék az új designnal, ahogy ígértem is. Bár igaz, tegnap már nem jutott rá időm, de ma szerencsére elmaradt az utolsó két órám. Úgyhogy ezt a hétfőt az oldalnak szenteltem :) (egészen 13:00-tól eddig a percig, agyam minden egyes kicsi, kis szegletével, a lapon gondolkoztam - csak, hogy érezzétek a súlyát *röhög*). Igazából nem tudom milyen lett, mert mostanában, pontosabban csak itt, imádok kísérletezgetni, új dolgokat kipróbálni. Ez is csak úgy jött, de remélem nem lett nagyon szörnyű. Azt tudtam egyedül, hogy minél több arcát akarom megmutatni ennek a fantasztikus embernek - hihetetlen mennyire mániákus lettem - és talán részben sikerült is, viszont lemaradt róla a crazy&funny Jason :(  

Esetleg egy-két véleménynek a csetben, vagy a hozzászólásoknál örülnék :) Most másra sajnos nincs erőm, mert mióta hazajöttem a gép előtt döglök. Holnap még alakítgatok, meg valószínű végre normális bloggal is jövök, hogy mi újság errefelé    peace :)

zene: jason mraz - geek in the pink   enni, inni: semmi

Hahó :D Most nem írok kisregényt, egyrészt mert nincs erőm, másrészt, mert nincs kedvem. Dolgozgatok az oldalon, mert rájöttem, hogy kéne egy új design. Szóval most azzal foglalataskodok. Ma nem biztos, hogy felkerül, de holnap talán már láthatjátok. Remélem amúgy jól telt a szilveszter, nekem igen :) Bár nem szeretek ilyeneket mesélni, sehol senkinek, úgyhogy inkább megtartom magamnak, mert szerintem senkit se érdekel. Na majd jövök, csokk