feel good zene: jason mraz - all night long
Jó, jó tudom. Elég rég írtam utoljára, de igazából semmi érdekes nem történt velem. Meg időm sincs túl sok. Ahogy hazaérek bedőlök az ágyba, pihenek, eszek, megpróbálom újra feltölteni az elemeimet. Aztán "tanulok", ami azt szokta takarni, hogy veszem a telefont és a fülest, maxra állítom a hangerőt, előveszem a könyvet/füzetet, és kétszer átolvasom. De mivel a zene olyan hangos, nem tudok másra koncentrálni, és rendszerint én is elkezdem énekelni a dalokat. Másnap meg nézek nagyokat, és állítom, hogy ilyen az én füzetem nincs is... de persze kiderül, hogy van. Amúgy most, hogy így jobban belegondolok, mióta kilencedikes vagyok, mindig csak puskákat írtam. Egy hete tanultam először normálisan, amikor info-t kellett (mert a haladó csoportban akarok maradni :D)
Egyébként sikeresen lebetegedtem, anya meg erősködött, hogy jobb lenne, ha itthon maradnék. Előre megmondtam neki, hogy egész hétre kifog íratni az orvos, én meg nem unom halálra magam még egyszer. (annyi dolgom van, ilyenkor meg sosem tudok mit kezdeni magammal) Délelőtt elmentem a doktornénihez, aki a szokásost mondta - nagyon csúnya a torkom, felírt valami gyógyszert, és azt mondta egész héten itthon kell maradnom.. micsoda meglepetés. De most kivételes alkalommal, a mai nap elfoglaltam magam. Letöltöttem az Ördög Pradát visel c. filmet, amit már egy ideje megakartam nézni, elpakoltam az íróasztalon, kaját csináltam. A film sikeresen megerősítette a célomat, miszerint én a divatszakmában fogok dolgozni (legjobb lenne egy magazinnál), még akkor is, ha nem sok köze van a valósághoz. Vicces, hogy már elterveztem az egész életem, tudom mit akarok, csak azt nem, hogyan juthatok hozzá. Szóval már csak ezen kell törnöm a fejemet...
"Life is good, wild and sweet let the music play on..."
|