nobody knows me zene: jason mraz - plane
Most már komolyan mondom, hogy valaki puffantson le, mert nem birom tovább. Nem értem magamat. Az egyik pillanatban még minden jó, tök happy vagyok, miközben nézem a videót és a kommenteket, azután meg szorít belülről valami, nehezebben veszem a levegőt, végül meg azon kapom magam, hogy próbálom visszatartani a sírást. Csak ürességet érzek belül, mintha már nem is lennék itt. Borzalmas érzés, és a legrosszabb, hogy tudom, pszichés. Már rég be kellett volna íratni egy elmegyógyintézetbe, esküszöm... nem tudom mit kapok ilyenkor. Jó lenne, ha valaki elmondaná. Annyi mindent szeretnék az életben, vannak terveim, álmaim, amiket megakarok valósítani. És tudom, itt belül, hogy sikerülni fog. Az ilyen gyenge pillanataimban viszont úgy érzem, hogy senki vagyok és sohasem fog sikerülni semmi. Hogy egyszerűen nem vagyok képes semmire sem. felkavaró... Akartam ma kicsit dizájnolni az oldalt, meg jönni egy normális bejegyzéssel, a témája is meg volt, de ezt most kikellett írni magamból. Egyenlőre kicsit jobb, de még mindig üres vagyok oda bennt. ohgáád kérlek hagy legyek végre felhőtlenül boldog :/ Próbálom én, folyamatosan. De valami mindig itt motoszkál bennem.
ps: úgy szeretném, csak egyszer életemben élőben látni, ez annyira lehetetlen ? főleg, ha azt is hozzá rakom, hogy 1-2 éven belül.... ?!
(egyébként azért nem tudtam jönni, mert egész nap infot kellene tanulnom, csak már nem birom idegileg)
Na jó ezt nem ajánlom senkinek, még formázni sincs kedvem. Csak át kell rajtani siklani... ahogy nekem is
"you make me somebody, oh nobody knows me..."
|
nekem mesélsz majd. hivj fel szivem