zene: john mayer - slow dancing in a burning room    enni, inni: semmi

Hogy fáj-e amikor meglátom? Amikor belenézek azokba a reménykedő barna szemekbe ?
Fáj-e az, amikor egy mosolyt elfolytva, hidegen odalökök egy sziát, majd gyorsan elhúzom a csíkot, nehogy beszélhessünk... Fáj-e, hogy nem nézhetek hátra, pedig legszívesebben odafutnék és a nyakába ugranék ? Fáj-e, hogy megfosztom magam attól a csodálatos érzéstől, a bizsergéstől, a boldogságtól ? Igen fáj.. nagyon fáj. Egy láthatatlan falat húzok kettőnk közé. De mit tehetnék, ismerem már annyira. Tudom, hogy én húznám a rövidebbet... meg amúgyis, úgy tűnik nekem fontosabb mások véleménye :/  De mindegy is, hiszen ez nem a vég, mert mindent túl lehet élni. Ez is már csak egy a sok közül, aztán túl teszem magam rajta, hogy jöjjön a következő, aki majd ugyanezt teszi.

Amúgy lesz egy új osztálytársam holnaptól, Németországból... juhé ?! ki tudja..